Ó, ki vagy Te, ki oly’ távolról integetsz?
S ki vagyok én, ki itt csak hempereg?
Kiabálok, szólongatlak, igyekezz!
Itt vagyok és várom halk lépteidet.
Ó, gyere már, kérlek fuss felém!
Gyere és egy szó nélkül ölelj át!
Vágyaim tengerén úszom Te feléd,
mint hajótörött hánykolódom. Meddig még?
- Elképzelem, hogy partot érek, mint egy hajó,
s kikötőm Te leszel. Az utolsó uticél.
Én a nyugalom szigetén a vihar tépte kis hajó. –
Nincs más gondolatom, csak Te meg Én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése