Szeretni

Szeretni, szeretni, mindennél jobban szeretni. Nincs is jobb és szebb dolog. Mindenem a Tiéd és Te az enyém. Most és mindig, a pillanatban és a jövőben. Annyira gyorsan forog a világ, mennyi nevetés és öröm. Boldogság a karjaidban, elveszni az ölelésben, óóó.  Milyen gyors és milyen lassú, minden perc könnyed, minden lépés szebb. A fájdalom csak akadály, az akadály küzdelem, a harc játék. Együtt játék az élet. Jól esik, hogy vagy, hiszen levegő nélkül élni nem lehet. Szükségem van Rád, kell, hogy fogd a kezem, hogy velem vívd a csatáim. Kellesz, mert nélküled nem élek. És én itt vagyok, hogy elűzzem a lidérceid, fény legyek a fényedben.  Könnyeket letörölni, mosolyt megosztani. Kézen fogva pörögni át-át mindenen, mint két kisgyerek.  Lopott órák, elmúlt évek és még-még, sohasem elég, nem lehet betelni, mindig csak szeretni, óóó… Vajon létezel-e, vajon megtalálsz-e?  Ha Rád találok, nem engedlek. Ott leszek melletted és vigyázni foglak, minden lépést Veled élek. S ha Te találsz meg ne feledj el, ha elszaladok gyorsan, kapj el. Szeretni, Csak szeretni….

Semmi más

Nem vágyom semmi másra,
csak egy nagy, boldog családra.
Nem kell pénz, se hatalom,
Csak csók, ölelés. Akarom!

Nem vágyom semmi másra,
csak megértésre, s boldogságra.
Nem kell bűn, se megalkuvás,
csak sok szeretet és elfogadás.

Nem vágyom semmi másra,
csak egy nagy, boldog családra.
Egy férfi, egy nő, s a gyerekek...
az évek alatt együtt öregedjenek meg!

Idő

Csak telik az idő,
mégsem múlnak a percek.
hogy múlik az idő,
úgy gyógyulnak a sebek.

Eljött az az idő,
mikor a szív megremeg.
Igen, de az idő
relatív, s gyermeteg.

Nincs annyi időnk,
hogy álmaim elérjem,
pedig ez az az idő,
mikor álmom lett minden reményem.

Ki kicsoda

Hogy ki vagyok én? Azt nem tudom.
Az ember mindig változik.
Ebben a mocsok világban, mindig csak falak épülnek.
Amit építünk nem híd, csak egy-egy épület.

Hogy ki vagy Te? Azt nem tudod.
Amit kimondasz, rögtön változik.
Minden ember fél, így csak falakat emel.
S mindig csak remél, mert kockáztatni nem mer.

 Ki vagyok én, s ki vagy Te?
Mi van kívül, s mi van bent?
Ha őszinte a kérdés, őszinte a válasz.
A félelem az; nem tudod ki az, ki átb*sz.

Ha igazán...

Ha igazán szeretsz és nem kételkedsz,
Ha igazán gyűlölsz és nem tétlenkedsz,
Cselekedsz és mindent szíved szerint művelsz,
Meglásd jobb lesz, csak hinned kell!

Délibáb

Sétálok a pusztában és a délibáb képében a Te arcodat látom. Megyek, megyek egyre közelebb. Sietek hozzád.
De várj! Lassítanom kell, mert ahogy közelebb érek, a kép is eltűnni látszik.
Megállok. Csak állok és várok. Azt hiszem napszúrást kaptam, mert valóban a Te arcodat látom. Ott állsz és Te is csak vársz.
Félek! Félek feléd lépni, hogy mégis csak délibáb és képzelgés a léted...

Egyedül

Csak járok-kelek, az alvás nem megy kiborultam, de könnyek nem jönnek. Egyedül vagyok, várom az éjjelt, mikor egy-egy álom szép lassan elnyel. Gyerekek, család, család, gyerekek Kinek, mi? Mikor, mi?! Kivel? Egyedül vagyok, várom, hogy jöjj el, aki átölelsz és nem mész csak úgy el. Megértesz és féltesz, óvsz, s dédelgetsz, segítesz, irányítasz, kérsz és nem ítélsz el. Elfogadsz, érzel, velem vagy éjjel, és ha nem velem alszol, akkor is velem ébredsz. Keresek, kutatok, remélem egyszer kijutok, abból a veremből, mit magamnak csinálok. Csak írom, írom, írom e sorokat... sose fogyna el, ha mind leírnám, mi fojtogat. Be is fejezném, de nem tudom lezárni, írok, írok, a kezem meginog. Család, barát, ellenség, ki kivel van?! Ki van mellettem, s ki lesz majd, ki torkomon átharap? Kérdések, válaszok, ez soha ki sem fogy... Kérdések, kérdések, jaj, de sokan vagytok, válaszok jöjjetek, rajtam ki nem fogtok. A világot ölelem, de ki ölel majd engem, mikor a világ összedől, én egyedül leszek Egy. Gyere el, ölelj meg, szoríts meg, engedj el, engedj el, de nem menj el...szeress meg! Zárnám e sorokat, de nem megy, még mindig van, ami szorongat. Gyújtok egy cigit, lassan ég kezemben, a füst is felemészt, szinte teljesen. Írok még, írok még, írhatnék ezer szót, a lényeg egy marad; ... egyedül vagyok.