2012. április 17., kedd

Délibáb

Sétálok a pusztában és a délibáb képében a Te arcodat látom. Megyek, megyek egyre közelebb. Sietek hozzád.
De várj! Lassítanom kell, mert ahogy közelebb érek, a kép is eltűnni látszik.
Megállok. Csak állok és várok. Azt hiszem napszúrást kaptam, mert valóban a Te arcodat látom. Ott állsz és Te is csak vársz.
Félek! Félek feléd lépni, hogy mégis csak délibáb és képzelgés a léted...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése