Becsukom a szemem és fázok. Halk zenét hallok messziről, közben apró érintéseket érzek a bőrömön. Lágyan, kellemesen simogat, lassan betakarja az egész testem. Telnek a percek, telnek az órák, múlik az idő, múlttá válik a jövő. Minden magányos szívdobbanással pazaroljuk az időt, amit együtt is tölthetnénk. Egy újabb dobbanás, egy újabb érintés. Fagyos érintések, mégis annyira jól esik, hogy élvezem. Érzem a bőrömön, hallom a hangokon, csodálatos dolog történik körülöttem. Minden másodperccel közelebb kerülök ehhez a gyönyörhöz, szinte beleolvadok lassan. Erősödik a zene és egyre közelebb hallom, kellemes hangon szól. Minden hangja értem zeng. Lassul a szívverés, gyorsul az elképzelés, de nem múlik az érzés, hogy vakon bízom abban, ami történik. Talán egyhelyben fekszem, talán forgok is kicsit. Visszhangzik a dallam a fülemben és az aprócska érintéseket egyre kevésbé érzem. Hatalmába kerített ez a fagyos érzés, s mikor a zene véget ért, megijedtem. Kinyitottam a szemem és körbenéztem, meztelenül feküdtem a hóban. Az apró érintések hópelyhek voltak, ahogy egyre beterítették a testem. A dallam a fejemben, az ütem, ami egyre halkult és hangosodott, majd leállt… akkor értettem meg. Meghaltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése