Egy szakadékban fekszem. Olyan forró és nyugodt itt minden, szeretem. Kellemes érzéssel tölt el, ahogy hullámok nyaldossák a lábaim. Szépen, finoman, érzékien, véges-végig, körös-körül. Egyre feljebb halad, szépen lassan, nyugodtan. Teljesen átadom magam az érzésnek, a gondolataim kiürülnek, nincs jó és nincs rossz sem. A totális nyugalom szigetén vagyok, avagy szakadékában, ha így jobban tetszik. Egy vízesés halk csobogását hallom, élesen és közelről, egészen ellazít ez a finom zúgás. Lassul, halkul, gyorsul, erősödik, majd leáll. Az elmém kiürül, a testem elernyed és hallom a szívverésem. Kellemes dallamot diktál, paramm, paramm, paramm. Egy darabig hallgatom és nézem a hullámokat, már csak a szívem ritmusára járnak táncot.
Kezd hűlni a víz, azt hiszem most kiszállok a kádból. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése